Dr. Széplaki György

AZ IRODALOM TANULÁSA

(A Tanuljunk, de hogyan? című takönyv 1. fejezete)

Te és az irodalom tantárgy

Szereted az irodalomórákat? Szívesen olvasol történeteket, verseket? Megbirkózol még a hosszú regényekkel is? Vagy éppen az irodalomórától rettegsz leginkább, mert rengeteg az olvasnivaló, a megtanulandó vers, a megírandó fogalmazás? Akárhogyan is van, bizonyára észrevetted már nem egyszer, lehetetlen mindent tudni, talán szerencse is kell a jó eredmény eléréséhez. Egyszer-egyszer alig tanultál valamit, mégis kitűnően feleltél az előző órán hallottak alapján, máskor egész délután a könyvedet bújtad, és gyengén sikeredett a feleleted.

Bármelyik is igaz rád, vagy legyen különleges a te eseted, a következő oldalakon segítséget, jó tanácsokat kaphatsz az irodalom tanulásához, hogy mindig nyugodtan és egyre nagyobb örömmel járj a magyar irodalmi órákra.

Mit kell tudni irodalomból?

Az egyes tantárgyak követelményeit, így az irodalomét is, nagyjából ismerned kell. A tanév elején el szokták mondani a tanáraid, év közben pedig a saját bőrödön tapasztalhatod az értékelések, a feleltetések és a dolgozatok írása idején, mit kellett volna tudnod.

Egyet leszögezhetünk: az irodalom kicsit más, mint a többi tantárgy. Ebben is vannak ugyan a többi tantárgyhoz hasonló ismeretek, megtanulandó tények, adatok, definíciók, szóbeli és írásbeli feladatok, az irodalom mégis más. Az irodalomtanítás középpontjában a szépirodalmi alkotások állnak, élményt adó mesék, történetek, szépen formált versek, izgalmas, tanulságos, érdekes novellák, regények. Az irodalomtanítás legfőbb célja pedig az, hogy ezeket a műveket megértsed, megszeressed, és te is szívesen olvass hasonlókat a magad választása alapján, így legyél gazdagabb élményekben, tapasztalatokban, tudásban. Az irodalmi művek jobb megértése céljából és általános szellemi fejlődésed érdekében kell tehát megtanulnod mindent, ami a követelményekben benne van. Ezért érdemes megismerkedned az írók, költők életrajzával, ezért jó megtanulni a versformákat, a műfajokat, ezért hasznos minden hozzá kapcsolódó elméleti ismeret, legyen az a költői képek egyikének megnevezése, vagy az írói életrajz fontosabb adatainak sora. Még a könyvnélkülit is ezért tanulod, mert egészen a tied lesz a vers, ha minden szavát, mondatát pontosan fel tudod idézni.

De hát, mondhatná bárki, a meséket, verseket addig is szerethettem, míg olvasni sem tudtam, sőt az írókról meg végképp nem tudtam semmit! Így igaz. Mire való hát a sok-sok újabb olvasás, a sok megtanulnivaló? Ha csak a legfontosabbakat emeljük ki, az olvasásnak, az irodalom tanulásának számtalan haszna van:

• Az olvasásra, a szövegek megértésére minden tantárgyban szükséged van. Érdemes tehát gyakorolnod, és egyre hatékonyabbá tenned. Erre a „tudományodra” (olvasási készségedre) mindig szükséged lesz, még ha manapság úgy látszik is, egyre kevesebbet foglalkoznak az emberek a könyvekkel. Gondolj csak arra, a könyveken kívül is, mennyi más olvasnivaló van még!
• A különféle ismeretek összegyűjtése, rendszerezése, elraktározása az emlékezetedben, majd adott helyen és időben azok felhasználása, alkalmazása szintén elkísér majd egész életedben. Miközben ezt a szellemi tevékenységet végzed, fejlődik a gondolkodásod, jobban látod a dolgok lényegét, könnyebben eligazodsz a nehezebben felfogható jelenségek között az élet minden területén. A tanulás képességére mindig szükséged lesz.
• Aki szóban és írásban jól meg tudja fogalmazni a gondolatait, jobban boldogul: könnyebben teremt kapcsolatot embertársaival, s talán jobban érvényesül a mindennapi életben, pl.: ő szerzi meg a jobb lehetőségeket, a jobb munkahelyet.
• Aki a szépirodalmi művekben képes gyönyörködni, annak gazdagabb az érzelemvilága, érdekesebbnek, színesebbnek látja maga körül a világot, elégedettebb, boldogabb ember lesz. Könnyen talál magának hasznos, szórakoztató elfoglaltságot, és szórakozás, kikapcsolódás közben is folyton tanul.

Tájékozódás a tankönyvben. A tankönyv az én kézikönyvem

Ha nem elégszel meg a felületes tudással, a hallás után elsajátított, vagy a látható, tapasztalható ismeretekkel, akkor rendszeresen használnod kell a tankönyvedet.

Melyek az irodalomtankönyv főbb jellemzői?

• Rendezett ismereteket tartalmaz:
• A szépirodalmi műveket történelmi sorrendben, tematikusan vagy a műnemek és műfajok szerint találod benne.
• A tényeket, adatokat, leírásokat (pl. az írói életrajzokat, a történelmi eseményeket), definíciókat, magyarázatokat, összefoglalóan az elméleti ismereteket, a tankönyv a művekhez kapcsolja.
• A képeket, ábrákat, korabeli dokumentumokat, kézirat másolatokat, térképeket stb., a tanultakhoz rendeli hozzá: bemutatja és segít elképzelni, milyenek is voltak régen a könyvek, az írások, az emberi környezet.
• Mindig tartalmaz feladatokat, amelyeknek a megoldásával elmélyítheted, gyakorolhatod, ellenőrizheted a frissen tanultakat, ismételheted a régebbieket.
• Tartalmazza a tantárgyi anyagot, de azon kívül is nyújt többlet ismeretet, érdekes olvasnivalót.

Ezért nagyon lényeges, hogy tájékozódni tudj a saját tankönyvedben. Nemcsak ott érdemes kinyitni, ahol az éppen olvasandó mű és a tanulnivalók vannak, hanem szüntelenül forgatni szükséges, áttekinteni az elejétől végig, mi minden található még benne. Sokszor a tankönyvhöz csatolt szöveggyűjteményben találsz érdekes olvasmányt, újabb adatot, amelyek segítségével jobban megérted a tanultakat. Ha a tankönyvednek tárgymutatója van, iránytű lesz a kezedben a tájékozódáshoz. De még a részletes tartalomjegyzék is sokat segít az eligazodásban. Az összefoglalások, táblázatok, fogalomtárak szintén ott lehetnek a tankönyvedben, ezeket is fel tudod használni a tanulás folyamán. Fontos, hogy a könyvedet úgy ismerd, mint a tenyeredet. Ahogy a könyvtárban mondják a hasznos ismereteket tartalmazó könyvekről: kézikönyv – legyen a számodra kézikönyv az irodalomtankönyved!

Miért nehéz az olvasás?

Ha igazán jól, és minden nehézség nélkül olvasol, számodra fel sem merül ez a kérdés. Ám be kell vallani, több-kevesebb nehézsége mindenkinek van az olvasással, leginkább a szövegek megértésével. Vajon mi ennek az oka?

Az olvasás a legbonyolultabb szellemi tevékenységek egyike. Részt vesz benne az érzékelésünk (látás), fel kell ismernünk a betűket, belső hallással megszólal a betűk hangjele. A betűk szavakká, szókapcsolatokká, mondatokká állnak össze, de ekkor már nem egyszerűen betűjelek, mert hozzájuk kapcsolódott a jelentés (a szavaké, a szószerkezeteké, a mondatoké), vagyis értjük, amit olvasunk. Elgondolni is nagyszerű, milyen csodálatos eszköz van annak a birtokában, aki tud olvasni. S ez még nem minden! Az olvasás nagy figyelmet követel, szemünket pontosan kell vezetni szóról szóra, sorról sorra. Az sem titok, hogy eléggé fárasztó ez a sokszorosan megosztott figyelem.

Az olvasás szellemi tevékenységének csak a legfontosabb tényezőit mutattuk be, de ezekből is látható, akinek az olvasással bármilyen problémája van, azt bármelyik tényező hibája okozhatja. Pl.: a látás hibája, a betűk felismerésének bizonytalansága, a betűk összeolvasásának nehézségei, a figyelem pontatlanságai, a sorkövetés elvétése, vagyis az olvasás technikai kérdései. És végül beláthatjuk, a technika hiányosságain túl probléma lehet bárkinél, mert az olvasásban a legfontosabb, a jelentés felismerése. Mert bárhogy ismerjük a betűket, ám ha a belőlük formálódó szavakat nem értjük, olvasásunk nem ér semmit, iszonyúan fárasztó műveletének nem lesz eredménye. (Csak érdekes példaként: A norvégok hozzánk hasonlóan latin betűkkel írnak. Betűik hangértékét tehát nagyjából jól tudjuk. Mégsem tud norvégul olvasni, aki nem ismeri a norvég nyelv szavait. Tréfásan megkérdezhetjük: vajon mennyire „norvég” neked egy magyar szöveg? )

Azokat a tényezőket, amelyek inkább technikai jellegűek az olvasásban, legtöbbünk kisiskolás korában jól elsajátította, mondhatjuk, automatikusan működteti. Ezek gyakorlással karbantarthatók, fejleszthetők. Pl.: Aki sokat olvas, annak növekszik az olvasási sebessége, hamarabb rátalál a keresett adatokra. Ami viszont a jelentést illeti, az már nehezebb kérdés. Bizony a magyar nyelvet kell jobban ismernie annak, aki hatékonyan szeretne olvasni. Nyelvünket szüntelenül tanulnunk kell, mindig újabb szavakat (nemcsak a beérkező idegen szókat), kifejezésformákat, érdekes, újszerű mondatformákat. Ha pedig irodalmi szöveget olvasunk, sokszor kell ellátogatnunk a régmúltba is, megtanulni az akkor használt szavakat, megérteni azt a világot is, mert különben keveset értünk a művek szövegéből.

Ezek szerint szüntelenül tanulnunk kell, amikor olvasunk? Bizony így van. Az viszont megnyugtató, hogy aki olvas, az szüntelenül tanul, néha akaratlanul is.

Az olvasás alfája és ómegája

Az olvasással kapcsolatban sok fontos dolgot mondhatunk, ami nélkülözhetetlen. Az alfát, a kezdetet jelentheti a kisiskolás korban megtanult technika, ám az ómegát, a véget, a befejezést igazából nem jelölhetjük ki. Mert van-e tökéletes, tovább nem fejleszthető olvasás? Ha jobban végiggondoljuk a dolgot, beláthatjuk, hogy az olvasási tevékenységünket végig kell kísérnie (mondhatjuk, az alfától az ómegáig) az állandó gyakorlásnak. Vagyis csak a használat közben állandósul, fejlődik ez a készségünk. Mondhatnánk úgy is, olvasnunk kell minden nap, még akkor is, ha nincs iskolai feladatunk ez ügyben. Ilyenkor nagyobb szerepet kaphat a szabadon választott olvasmány: a szépirodalom, az újság, az ismeretterjesztő könyv, az Internet, a CD-ROM stb.

A gyakorlást viszont mindenkinek ott kell kezdenie, ahol az ő számára az a legszükségesebb és a leghatásosabb. Ha olvasástechnikai problémád van, ott kell megtalálni a javítás módozatait. Tanárod és szüleid segítségével könnyebben megtalálhatod az olvasásod gondjait, s őket kérheted meg az időnkénti ellenőrzésre is, mennyit haladtál előre. Olvasási problémáiddal semmiképpen sem maradsz magadra. Csak figyelned kell, és a tanórákon is sok-sok alkalmat találhatsz a gyakorlásra. Vegyünk néhány példát!

• Tanárod olvassa fel az irodalmi művet, s neked nyitott könyv mellett némán követned kell az ő hangos olvasását. – Ilyenkor is fejlődhet a néma olvasásod, mert szemmel te is olvasol, csak más hangján szól a szöveg. Ha ügyes vagy, és kicsit gyorsabban haladsz a hangnál, sok mindent megfigyelhetsz, tanulságos lesz a számodra. Ilyenkor a tanári felolvasás lesz a kifejező, hangos olvasás mintája. Figyeld meg, tanuld el tőle!
• Az irodalmi művekről a tanórákon beszélgetni szoktatok. E közben egy-egy részt ki kell keresnetek a szövegből, annak bemutatására, pontosan hogyan is írta le a költő, az író. Több, hasonló jelenségből választhattok is idézetet, és ezeket a megbeszélés folyamán hangosan is fel szoktátok olvasni. Ebben a beszélgető tevékenységben egybekapcsolódik a mű értelmezése és olvasásának szüntelen gyakorlása. A keresés, válogatás közben fejlődik a gyors, áttekintő olvasási készséged, aminek máskor, és máshol, a többi tantárgyban is nagy hasznát veheted.
• A verseket és a szebb, érdekesebb vagy fontosabb prózai szövegrészeket be kell tudnod mutatni kifejező, szép, hangos olvasással. A nehezebb összetett mondatok, a bonyolultabb szövegrészek csak a teljes megértés után, többszöri hangoztatással olvashatók fel tökéletesen. Ezért a tanórai gyakorlást mindenképpen folytatnod kell otthon is. A versek könyvnélküli megtanulásához pedig elengedhetetlen az értelmezett szöveg hangos olvasása. (Addig nem érdemes „bebiflázni” a verset, amíg nem érted, és nem tudod pontosan, értelemszerűen, szépen, hangosan megformálni.)

Összefoglalóan megnevezzük a fentebbi olvasási módokat, és kiegészítjük újabb változatokkal: követő, kereső, válogató, kiemelő (idézet keresésnél), kifejező, előadói szép olvasás. Az áttekintő, felfedező olvasások nevében is benne van, hogy jól működtethetők a tanulás folyamatában, vagy a tájékozódás közben. A néma, értelmező olvasás a leggyakoribb az iskolások életében. Így kell tanulás közben olvasniuk, így olvasnak a maguk kedvére, bármilyen szöveget.

Amint látható, sok lehetőséged van az olvasás gyakorlására a tanórákon, csak figyelned kell rá. Némán, a munkát követve mindig olvass az irodalomórákon, még akkor is, ha nem téged fognak szólítani. A fontos gyakorlási lehetőségeket ne szalaszd el! Otthoni tanulásod idejében pedig a legtöbb olvasási mód része, természetes velejárója a tanulásod folyamatának. (Erről később bővebben írunk.)

 

Hogyan kezdjünk a tanuláshoz? Először van a szóbeli, majd az írásbeli készül. Vagy fordítva is jó?

Jó tanácsaink elsősorban az otthoni, az egyéni tanulásodban segítenek, mégis meg kell erősítenünk azt, amit korábban, az olvasás kapcsán a tanórai gyakorlásról mondtunk: ki kell használnod minden lehetőséget, hogy készségeid fejlődjenek, tanulási képességed pedig egyre jobban szolgálja iskolai előmeneteledet. Tehát az egyéni tanulás is a tanórán kezdődik. A tanórai figyelést, a munkában való részvételt, a tanórai feladatok elvégzését nehéz otthoni egyéni munkával pótolni.

Otthoni tanulásodban legtöbbször a házi feladat elkészítésére gondolsz. Ha írásbeli van, annak megoldása tűnhet a legfontosabbnak. Pedig alapvetően helytelen, ha az írásbeli feladattal kezded. Az irodalomórai munkában az elsőbbség a költői, írói művet illeti meg, azt otthon mindenképpen újra kell olvasnod. Így mélyítheted el az élményt, így találhatsz benne újabb értékeket, de felfedezheted azt is, amit még nem egészen értettél meg. Az órán tanult elméleti ismeretek igen gyakran az alapját képezik az írásbeli feladatnak. Ezért sem célszerű az írásbelivel kezdeni, mert alapok nélkül nem tudhatsz építkezni. Ha betartod ezt a sorrendet (szóbeli, írásbeli), sok apró bosszúságtól menekülhetsz meg, és jobban sikerülnek feladatmegoldásaid.

Az órán tanultakat legtöbbször a füzetedben elkészített vázlat rögzíti, vagy a tankönyved megfelelő részében találod meg a leíró, magyarázó részeket. Amiről a tanórán is szó volt, azt otthon át kell ismételned, újra végig kell menned a vázlat gondolatmenetén, illetve át kell olvasnod a tankönyvi szöveget. Elolvasás után megpróbálhatod könyv és füzet nélkül is felidézni a tanultak lényegét. Hasznos módszer ez, pl.: az írói életrajz tanulásánál, a művek rövid tartalmának, cselekményének megtanulásakor. Ha társad van a tanulásban, beszéljétek meg a tanultakat, kérdezzétek ki egymástól. Szüleid, testvéred szintén segíthetnek a kikérdezésben. De egyedül is megteheted a tudáspróbát: becsukott könyv és füzet mellett ismétled el magadban a tanultakat, sőt az elmondottakról rövid írásbeli vázlatot is készíthetsz, ez még a pontos ellenőrzést, a kiegészítést is lehetővé teszi.

A szóbeli tanulnivalók sokszor a tankönyvi, illetve a munkafüzeti feladatokban fogalmazódnak meg. A feltett kérdésekben van a tananyag lényege: így valósulhat meg a mű mélyebb értelmezése, a tanult tények adatok rendezése, az egyéni véleményed kifejtése. A már említett tudáspróbát is elvégezheted a tankönyvi kérdések, feladatok segítségével.

Megjegyezzük: a tankönyvi és munkafüzeti feladatok mondatainak, szövegének teljes megértése alapvető kérdése a tanulásodnak. Segítséggel vagy önállóan, de maradéktalanul tisztáznod kell, mi a feladat lényege, mit is kell csinálnod a megoldás érdekében? (Mivel a feladatok mondataiban, szövegében sok hasonlóság van, módszeres értelmezéssel gyakorlatot szerezhetsz a „megfejtésükben”.)

Megismételjük, mert nagyon fontos: sokféle szóbeli tanulás, feladatmegoldás előzheti meg az írásbeliek elkészítését!

Elméleti ismeretek a tankönyvben

Az egyszerű leíró, elbeszélő szövegek tanulásához képest nehezebb a dolgod, ha bonyolultabb elméleti ismeretet kell megtanulnod. A tanórai munka, az ott készített vázlat ebben a tanulási szakaszban is segíthet: átolvasva, ismételve, a példákat a műben megkeresve újra kell élned a feltárás folyamatát. Nem célszerű, pl.: a hasonlat definícióját (meghatározását) megtanulnod, amíg a művekből sok-sok példát megvizsgálva meg nem értetted a lényegét, mi is az tulajdonképpen. A példa segítségével később is könnyen felidézheted: „Elváltak egymástól, mint ágtól a levél”. Hasonlóan kell eljárnod a sokféle költői kép, eszköz ismereteinek elsajátításánál: a metafora, a szinesztézia, az allegória, a szimbólum stb., mind-mind csak a művek újraolvasásával, elemzésével mélyíthető el. (Itt jegyezzük meg, ha módszeresen tanulsz, szüntelenül olvasnod kell (keresel, válogatsz, kiemelsz, áttekinted, felfedezed stb.), eközben fejlődik az olvasási készséged, s hatékonyabb olvasási készséggel könnyebben, gyorsabban, eredményesebben tanulsz.)

Az elméleti ismereteknek egy csoportja, a verstan, csak a gyakorlati példák vizsgálatával tanulható meg. Hiába tanulod be, mi jellemző az ütemhangsúlyos, és mi az időmértékes verselésre, ha konkrét versekben nem ismered fel őket, a tudásod nemcsak hiányos, de használhatatlan is. A verseket mindig hangosan kell olvasni, akkor tárul fel teljesen a szépsége, de a formája is jobban felfedezhető. A versek ritmusát, rímeit pedig, a verset (hangosan) olvasva, a ritmust, rímet pedig ceruzával megjelölve lehet jól felismerni, a fajtáit elkülöníteni, megnevezéseit megtanulni. Pl.: a páros rím, bokorrím, félrím, keresztrím „beszédes nevek”, mégis mennyivel jobban rögződik emlékezetedben, ha látod az elhelyezés módját az általad felolvasott és megjelölt versszakokban.

A művek szerkezetének vizsgálata legtöbbször a tanórán kezdődik, otthoni feladatként a már ismert felosztás egyéni megtalálását, bejelölését szoktad kapni. Pl.: előkészítés, bonyodalom, kibontakozás, tetőpont, megoldás az elbeszélő és drámai műveknél. A lírai költemények szerkezete lehet egyszerűbb és bonyolultabb is. A vers gondolatmenete, a bemutatott dolgok térbeli elhelyezkedése, időrendje, ellentétes vagy hasonló jelenségek elkülönítése, a versforma változása stb., éppúgy lehet a vers szerkesztési elve, mint a költői szándék, ahogy olvasóját meg akarja győzni a versben írtak igazságáról. A művek elemzésének ezek a lehetséges változatai sokszor a tankönyvben leírva is megtalálhatók, elhangozhat a tanári magyarázatban, vázlat rögzítheti a füzetedben. Mindezeket át kell nézned, a használatukat, az elkészítésüket alaposan be kell gyakorolnod, hogy alkalom adtán önállóan is tudd értelmezni, elemezni a szépirodalmi alkotásokat.

Rövid tanácsadónkban nem írhatunk le minden elméleti ismeretet. Magad is rájöhetsz, hasonló módszerekkel érdemes tanulnod a műnemeket és a műfaji ismereteket. S mivel ezek rendszert alkotnak, a táblázatba foglalt, és a művek példáival kiegészített forma segíti a legjobban a tanulásodat. (A tantermekben is ott látható a legtöbb helyen.) Ne feledd: egy példa nem példa, újabb megismert irodalmi alkotásokkal kell bővítened a táblázatos rendszert, úgy válik tudásod alapossá!

Hasonlóképpen az egyéni tanulás közben magad is rendszerezheted az olvasott művek időrendjét, szereplőit, helyszíneit vagy a költői művek formai eszköztárát.

Beszélni nehéz? Írni könnyebb? Jegyzet, vázlat készítése

Az előző két részben a szóbeli tanulásáról volt szó, elvként mondtuk ki, előzze meg a szóbeli az írásbeli házi feladat elkészítését.

Mi történik tehát akkor, ha szóban jól felkészültünk, majd az írásbelihez fogunk hozzá? Mindaz, amit újraolvastunk, átnéztünk a tanórai munkából, a tankönyvből, amit megtanultunk, elegendő alapot ad az írásbeli színvonalas elkészítéséhez. Azt is kimondhatjuk, amiről beszélni tudunk, arról írni is könnyebb.

A tankönyvi és munkafüzeti feladatok legtöbbje kérdés, amelyre tömören, néha csak egy-egy mondatban kell válaszolnod. Pontos, tárgyszerű választ csak akkor tudsz adni, ha birtokában vagy a megtanult tényeknek, adatoknak, összefüggéseknek, ha minden részletében ismered a művet.

A fogalmazási feladatok egy része is azt kutatja, ismered-e eléggé a művet, hogyan értelmezed, mi a személyes véleményed az olvasottakról. Ehhez ismeretekre van szükséged. Még azt is pontosan kell tudnod, mi jellemzi azt a fogalmazási műfajt, amiben írod. Nem keverhető össze az elbeszélő forma a levéllel, a jellemzéssel, a kritikával, a riporttal, az egyszerű, élményszerű leírással, vagy a hősök egyikének nevében írt nyilatkozattal. A felsoroltakon kívül még számos forma létezik, pl.: könyvismertetés, széljegyzet, karcolat stb. Láthatod tehát, minden írásmű elkészítése gondos felkészülést kíván. A szóbeli előkészületek végül egybefonódnak az írásbeliekkel, és együtt alkotják a tanulás folyamatát.

Mivel a helyes szóbeli tanulás ismérvei között is említettük a vázlat készítését, egy lépéssel már így is közelebb jutottunk az írásbeliséghez. Szinte minden írásbeli feladat megoldásához célszerű tervet, vázlatot készíteni. A fogalmazások többsége pedig el sem készíthető az anyaggyűjtés, a vázlat, az egybeszerkesztés módszere nélkül. A tanórai iskolai gyakorlat ebben is sokféleképpen segíti az egyéni munkádat. Fontos, hogy otthon is hasonló gondossággal készüljön minden írásbeli fogalmazásod.

A beszélni vagy írni kérdése akkor is felmerül, ha iskolai feleletről van szó. Előfordul írásbeli felelet (nemcsak a dolgozatokra gondolunk). Olyan tanuló is van, aki jobban szeret írásban beszámolni, mert ott több a gondolkodási idő. Mások a szóbelit kedvelik, mert a tanár „arcáról leolvassák”, helyes volt-e, amit mondtak. Mindkettőnek lehet igaza, a maga szempontjából, ám az alapos tudás ismérve éppen az, hogy a szóbeli kifejtés vagy az írásbeli megformálás csak módszerben, eszközben jelent különbséget, színvonalának nem szabad különböznie. Reméljük, e felől számodra is meggyőzőek az érvek a fentebb kifejtett tanulási tanácsokban, módszerekben.

A memoriter tanulása

A könyv nélkül, szó szerint megtanulandók között a versek és néha a rövidebb prózai szövegrészek szerepelnek. A könyvnélküli, a memoriter tanulásának előfeltétele, hogy meggyőződj annak hasznáról, és szívesen foglalkozz vele. Ha ismered a műveket és feltárult előtted a szépségének titka, könnyebb lesz megtanulnod. A lélektelen, az értelmezés nélküli verstanulás nemcsak fárasztó, de eredménytelen is lehet. Bizonyosan jártál már úgy, hogy éppen a memoriter iskolai „felmondásakor”, a feleletnél nem jutott eszedbe egyetlen szava sem. Ez annak a jele lehetett, hogy még nem érlelted meg a szöveget a szó szerinti megtanulásra, nem rögződhetett benned, könnyen kieshetett a memóriádból. Szedjük sorba, hogyan lehet eredményesen memoritert tanulni:

• Először elolvasni némán, majd próbálva hangosan is.
• Megérteni minden szavát, mondatát, a szöveg menetét, szerkezetét megfigyelni. (A szerkezet a prózai szövegnél különösen fontos!)
• A vers formáját, ritmusát felfedezni, érezni, éreztetni a lüktetését.
• A rímeket mindig pontosan mondani, amíg nem rögzülnek. A rímek fontos támpontok, nem tűrik a hibázást.
• Sokszor hangoztatni a művet, részenként és egészében.
• Többször elismételgetni, a gyakori hibákat újra és újra javítani, a nehezebb részeket mélyebben megérteni (miért ebben a formában íródott?), közben el-elszakadni az olvasott szövegtől.
• Készülhet egy magnófelvétel. (A te hangoddal legyen! Hallgathatod akár utazás közben is.)
• Meg kell próbálnod önállóan elmondani. Nem árt, ha valaki meghallgatja. (A szöveg lehet a kezed ügyében.)
• Kicsit pihentetni a tanulást, mással foglalkozni, majd később újra-újra elővenni. (Pl.: este lefekvéskor, reggel iskolába menet előtt.)
• Felidézni magadban, éppen bárhol, magad vagy.
• Az iskolában figyelemmel követni, amikor osztálytársaid elmondják. Magadban együtt mondhatod a felelővel.

Az itt leírt egyéni tanulási módszernek lehetnek még változatai, előfordul, hogy egyes szövegeknél, versnél, prózánál sokkal könnyebben megy a bevésés, aminek sokféle oka lehet. Egy bizonyos, ha a tanórán alaposan megbeszéltétek, értelmeztétek, sokat olvasgattátok a különféle olvasási módokkal, próbáltátok a kifejező, szép olvasást is, akkor lényegesen könnyebben megy a szó szerinti megtanulás.

Azt az egyéni módszert, ahogy te fogod a legkönnyebben a memoritert tanulni, neked kell kikísérletezned. A fentebb leírtakat jól hasznosíthatod, főleg ha még nem is próbálkoztál hasonlókkal. Az is előfordul, hogy valakinél nagyobb szerepe van a látásnak, szinte lefényképezi az agya a művet. Ez sem haszontalan, csak nem szabad túlságosan erre építeni. A verseknél mindenkinek célszerű a hallására, a ritmusérzékére támaszkodni. Sok szövegtévesztés egyben durva hibát mutat a versritmusnál.

Ha egyéni módszeredet nem könnyen találod meg, kérj segítséget szüleidtől, tanárodtól. Amikor nehezen „megy a fejedbe” egy-egy rész, vagy valahol mindig hibázol, ott értelmezési gondod lehet, esetleg nem érzed a vers ritmusát, nem látod a prózai szöveg gondolatmenetét.

Eddig is jó verstanuló, versmondó voltál? Azért még tökéletesítheted a verstanulásodat, hisz a művészi előadás még csak ezután következik, a pontos szövegtudás az első, elengedhetetlen lépés.

Nehézségeid vannak a szövegtanulással? Ne csüggedj! Aprólékos munkával, segítséggel felfedezheted, hogyan javíthatod ki jellemző hibáidat, és a siker nem marad el.

A műélvezet iskolája. Az önálló versértés titka

Tanácsadónk elején az irodalomtanítás céljaként jelöltük meg az irodalmi művek megkedvelését, az olvasás szeretetét. Ám csak az fogja az olvasást szeretni, akinek kevés nehézséget, kisebb erőfeszítést okoz, aki megérti az olvasottakat. Az olvasás nehézségeinek leküzdéséről, annak egyéni módszereiről már szóltunk az előzőekben. Itt csak megerősíthetjük, hogy megéri a fáradságot. Tehát használj ki minden lehetőséget az olvasásra a tanórákon és otthon vagy bárhol a szabad idődben. Az olvasás szüntelen gyakorlásának meglesz a jutalma: az iskolai eredményeid jobbak lesznek, egyre gyorsabban, hatékonyabban tanulsz minden tantárgyban, és az olvasás egyre újabb területeit hódíthatod meg.

Sőt ez még nem minden! Egyre biztosabban mozogsz a könyvek világában. A szépirodalmi alkotások és az olvasók között különleges kapcsolat alakul ki: kellemes érzés olvasni, érdekes, izgalmas lehet a mű, átélhető a szereplők sorsa. Képzeletbeli utazásokat tehetsz messzi tájakra, a régmúlt időkbe. A mű elszomoríthat vagy megnevettethet. Sok alkotásban felfedezheted a tanulságokat, a különleges ismereteket, a tiedhez hasonló emberi sorsokat stb. Mindezeket együtt nevezzük a műélvezetnek. Úgyis mondhatjuk, élvezettel olvassuk a művet, tehát gyönyörködtet, leköt, elgondolkodtat, tanít.

A műélvezet alapiskolájába te is beiratkoztál, amikor elkezdted tanulni a betűket. Ez ideig sok-sok nélkülözhetetlen lépést tettél meg, alsó tagozatban az olvasás órákon, később a nyelvtan és irodalomórákon, vagyis mindenhol, ha szépirodalmi művekkel találkoztál. A tanórákon a tanári segítséggel, az osztályban végzett közös feltárás, a megértés munkája a műélvezet igazi gyakorló terepe. Ott tanulhatod meg a módszereket, hogyan kell megfejteni a műveknek a számodra szóló üzenetét. Az igazi műélvezet azonban az egyéni olvasásban kezdődik. Azt is mondhatjuk, amikor a magad kedvére választottál olvasmányt, s abban lelted örömedet.

Az elbeszélő műveket könnyebb megérteni, a történeteket amúgy is mindenki jobban kedveli. (Történeteket nemcsak olvashatunk, történetet mesélhet a film, a színház, a televízió, a videó, a DVD is.) A versek világában a műélvezet egy kicsit más.

A vers is elgondolkodtat gyönyörködtet, tanít, de másképpen. Az irodalomórákon azt kutatjátok, miért szép, mit tanulhatunk belőle. Ezért vizsgáljátok meg a költői eszközöket, ezért keresitek a költő életének eseményeiben is a magyarázatot. Ám ha csak annyi vers szépségeit ismered meg, ahányat az iskolában tanultok, az bizony kevés. A versek világába magadnak is érdemes bemerészkedned. Nem kell ahhoz minden, amit az órákon tanultál, csak kutasd fel, ragadd meg, ami legjobban megfoghat bennük. Elragad a vers ritmusa, tetszenek a rímei? – a tiéd! Lelkesít a gondolat, tetszik a téma, úgy érzed, csak neked szól? – a tiéd! Gyönyörködsz a szavaiban, elmerengsz a különleges költői képeken? – a tiéd! Jó volna hasonlót mondani, írni, megtanulod könyv nélkül? – a tiéd a vers, egészen! Egy titka van: először mérlegeld a vers szavainak jelentését, kutasd fel az ismeretlent, majd engedd el a képzeletedet és megjelennek a többletjelentések, megszületik a te értelmezésed. Egyben megnyugtatunk: tökéletes és egyetlen igaz jelentése nincs egyetlen műnek sem, ezért nyugodtan vállalhatod a saját értelmezésedet. Minél többet tudsz róla, annál biztosabb, hogy közelebb kerültél a költő szándékának megértéséhez.

Tudsz-e, mersz-e kérdezni?

A tanórákon megszokhattad a kérdéseket, a tanár kérdez, a tanuló válaszol, ha tud. A jó tanári kérdés ráirányítja a figyelmet a dolgok lényegére. Aki a kérdést megérti, és helyesen válaszol rá, az a tudásáról tesz bizonyságot. Ezért is alkalmazzák az iskolai gyakorlatban a tanulók tudásának ellenőrzésére. Most azonban a te kérdéseidről lesz szó.

Mikor szoktál kérdezni? Pl.: ha kíváncsi vagy valamire, ha nem tudsz valamit, és szeretnéd tudni. Nagyon helyes, ha a tanórákon kíváncsi kérdéseket teszel fel. Még jobb, ha bátran vállalod, hogy nem értesz, nem tudsz valamit, és megkérdezed. A tanulók kérdései fontos részei a tanulási folyamatnak. Mindenképpen jó, ha van valaki, akitől kérdezhetsz, ez sokat segít tanulási munkádban. Kérdezz bátran, ne maradjanak e miatt hiányosságok a tudásodban!

A tankönyvedtől „szoktál kérdezni”? Nem? Pedig lehet.

Miközben olvasol, máris felmerülnek benned ilyenféle kérdések: Mi a csuda ez? Hogyan kell ezt érteni? Ez azt akarja mondani, hogy…? Lehetséges ez? Nem értem, az előbb mást olvastam, mi az igazság?… Az olvasó természetes kérdései ezek. Gondos, alapos olvasással a legtöbb esetben maga a szöveg adja meg a válaszokat. Amire pedig nem érkezett válasz, annak kikutatása bizony nem mindig könnyű. Szükséges lehet a szótár, a lexikon, a felnőtt, a tanár segítsége. Még egy jobb tanuló osztálytárs is jó választ adhat. A fontos, hogy ne hagyd válasz nélkül a benned felmerülő kérdéseket. Csak így lehet alapos az ismeretszerzésed.

Már volt szó a tankönyvi és munkafüzeti kérdésekről, feladatokról. Azok tartalmazzák a tananyag lényegét, ráirányítják a figyelmet az adatokra, az összefüggésekre, elemeztetnek, gondolkodtatnak, gyakoroltatnak. Ezért is hasonlítanak az órán elhangzó tanári kérdésekre. A kérdéseknek ezt a komoly és fontos csoportját te is használhatod a tanulásodban. Ha ilyen, kérdésben megfogalmazott feladatot kapsz, először a kérdés megértésében mélyülj el: mit is kell tenned, tudnod, mi tartozik oda, hogyan kell megoldani? Lehet, hogy a kérdések mutatnak rá a korábbi szóbeli tanulásod hiányosságaira, ezért pótolnod kell azokat.

Ha igazán jól megtanultál valamit, látod a lényeget, akkor magad is tudsz jó kérdéseket feltenni. Bizonyosan szoktatok ti is „segítő kérdéseket feltenni” a felelőnek. Az ezekhez hasonló, a lényeget érintő, gondolkodtató kérdéseket a tanulás folyamán is felteheted magadnak. Akár kérdés sorozatot állíthatsz össze a tanultakból. A jól szerkesztett kérdéssor egyben a tanultak vázlata.

Érdemes tehát elgondolkodnod, mennyiben segítik (segítenék) a különböző kérdések a tanulási munkádat. Tanulj meg kérdezni! (Mintát a szóbeli tanári kérdések és a tankönyvek, munkafüzetek kérdései adhatnak.) 

Könyvek, olvasnivalók. Út a könyvtárba, az Internet világába

Szeretnél olvasóvá válni? Vagy még nem is igazán tudod, miért jó olvasónak lenni? Az már világosan kirajzolódhatott előtted a tanácsadásunkból, hogy az irodalomórák legfőbb célja ez volna.

Van kedvenc könyved, amit szívesen olvastál, akár többször is? Mit szeretsz olvasni, nézegetni? Újságot, képes magazint? Vagy inkább csak a képeket, mozgófilmeket, számítógépes játékokat és az Internetes oldalakat kedveled?

Talán nem kell még sok hasonló kérdést feltennünk, hogy meggyőzzünk, olvasni, olvasóvá válni sokféleképen lehet. A legkönnyebb persze úgy, hogy az iskolában jól elsajátítod az olvasás technikáját, sok gyakorlatot szerzel különféle olvasnivaló megértésében. Erről szólt tanácsadásunk nagyobb része. De más útja is lehet az olvasóvá válásnak!

Ha kicsit messze vagy még a könyvek világától, vagy talán a nehézségek miatt elszakadtál az utóbbi időben, attól még válhatsz te is gyakorló olvasóvá. Hogyan is?

Először is kell egy jó könyvtár, ahová szívesen jársz el. Ahol jó könyveket, folyóiratokat, újságokat, videó filmeket, CD-ROM-okat, Internet kapcsolatot találsz. Ma a legtöbb könyvtár ilyen, lépj be a könyvtárba, használd az eszközeit. Szerezz ismereteket a tanórán tanultak kiegészítésére, vagy csak szórakozás céljából. Nemcsak a könyvekből, máshonnan is gyűjtögethetsz. A lényeg, hogy beépüljön a tudásodba, egybekapcsolódjon az iskolában szerzett ismeretekkel. Amit valahol megismertél, azt keresd meg más területen, más eszköz segítségével. Láttál valamit egy videó filmen, nézz utána a lexikonban, ha valamit nem értettél. Ha járatos leszel a CD-ROM-ok és az Internet világában, rá kell jönnöd, ott kell csak igazán jól olvasni tudnod. Rengeteg szöveget kell gyorsan elolvasnod, ha tájékozódni akarsz, ha gyorsan szeretnél megtalálni valamit. Az Interneten felfedezheted, mennyi tanulni, olvasnivaló van, és azok könnyebben hozzáférhetők, mint bármikor azelőtt.

A szüleid korosztálya talán a könyvektől jutott el lassan a világhálóhoz. Te pedig, lehet, hogy jobban tájékozódsz az Interneten, mint a könyvek között.

Egy a lényeg, fejleszd az olvasási készségedet minden eszközzel, hasznát veszed az iskolában, s ami fontosabb, később a felnőtt életedben.  

Az ábra, a rajz, a képek, térképek szerepe – film, tv, videó, DVD: ezeket tudod-e „olvasni”?

Tanácsadónk elején, a tankönyveddel kapcsolatosan már szerepeltek: az ábra, a rajz, a kép, a térkép. Fontos kellékek ezek. Segítségükkel könnyebben el tudod képzelni a művek környezetét, megismerheted az írót és a történelmi kort, vagyis magyarázat és szöveg nélkül érhetővé lesznek a dolgok. A láthatóknak igen nagy szerepe van az ismeretszerzésben, ám korántsem olyan könnyű velük bánni, mint gondolnád. A képek, ábrák, térképek „olvasása” legalább olyan komoly figyelmet kíván, mint a betűkkel írt szövegé. Sok apró részletet kell megvizsgálni, hogy a kép „beszélni” kezdjen. Ha jól megfigyeled a képeket, ábrákat, térképeket, ott is számos tényt, adatot találhatsz. A felirat, a képaláírás igen hasznos eligazodási pontokat jelenthet számodra. A tankönyvben elhelyezett „látnivaló”, mint mondtuk, szorosan kapcsolódik a tankönyv ismeretanyagához. Kép és szöveg összefüggéseinek feltárása, a képen láthatók rendezett bemutatása, elmondása fontos tanulási módszer. A térképeket pedig még ennél is sokoldalúbban használhatod. Egyesítheted rajtuk a más tantárgyakban szerzett ismereteidet (földrajz, történelem, biológia) az irodalom ismereteivel. Az irodalomtankönyveket kiegészítő Irodalomtörténeti atlasz még ennél is többet segíthet tanulásodban: térben (földrajzi hely szerint), történelmi időben, érdekes jelenségekben, összefüggések ábrázolásában mutatja be az irodalom korszakait, az alkotókat, de még az elméleti ismereteket is. Az egyik legsokoldalúbban használható taneszköz irodalom órákon és az otthoni tanulásban.

A film, a tévé, a videó, a DVD látnivalóit már bizonyosan hasznosítottad az irodalom tanulásában is. A megfilmesített (videós) házi olvasmány segített megérteni a nehezebben elolvasható vaskos regényt. Talán veled is előfordult, hogy az elolvasást is helyettesítette.

Azt bizonyára észrevetted, a regények másak lettek a filmen. A mozgóképek másként „mondták” el a történetet. A regényben hosszan leírt tájat egy szempillantás alatt be tudta mutatni. Az élő szereplők eljátsszák az eseményeket. A jellemvonásaik egy része látható az arcukon, az öltözetükön, a környezetükön, meg ahogy mozognak, beszélnek, az is árulkodik róluk. Mindez persze olyan gyorsan történik, hogy alig győzöd megfigyelni. Bizony, a film képeit is meg kell tanulnod „olvasni”.

Egészében ezekkel az eszközökkel is úgy vagyunk, mint a számítógéppel, meg az Internettel. Okosan kell őket használni, és engedelmes, jó társak lesznek a tanulásban, szórakozásban, a hasznos ismeretek megszerzésében.  

Aprómunka, de megéri

Végezetül az irodalom tanulásának módszereihez adunk még egy-két jó tanácsot:

• Ne szégyelld, ha tanulási, olvasási problémád van, kérj segítséget!
• Ne várj egyszerre tökéletes eredményt, bármilyen jó módszert választottál, idő kell, míg beérik az eredménye.
• Ne csüggedj el, ha kisebb nehézségeid még akkor is lesznek, ha már szép eredményeket produkáltál: szépen olvasol, jól meg tudod tanulni a memoritereket, jól sikerültek írásbeli feladataid, okosan feleltél.
• Az irodalom tantárgyban jól megtanult olvasás, szövegértés minden tantárgyban, minden későbbi ismeretszerzésedben hasznosul, ezért is fordíts rá minél nagyobb gondot.
• A tanulás aprómunka, de megéri a vele való foglalkozás, mindig hasznát látod az igazi tudásnak, elkísér egész életedben.