Az irodalomóra vezetése. A tanári kérdezés technikája és kultúrája

Óravezetés

vezetõ szerep a dialógusban

célt feltételezõ tevékenység

célirányosak a feladatok

arányos idõbeosztást feltételezõ munka

világosan meghatározható követelmények jellemzik

egyén és közösség harmonikus együttmunkáltatása

közvetíti a tanár személyisége (viselkedés, beszéd, munkastílus)

legfõbb eszköze a tanári kérdezés

A tanári kérdezés

technikája                                       kultúrája

nyelvi forma kiegészítendõ (kérdõszavas) - mi a kérdõszó?(szakmai, logikai, gondolkodási alapokon - ki, mi..., melyek, milyen..., miért?  - hangsúlyozása, hanglejtése kötött! eldöntendõ (igaz-hamis; igen-nem; elfogadható-e, vállalható-e; - hangsúlyozása értelmi. A tanár-diák dialógusban a beszéd kultúráját jelenti

gondolkodást fejlesztõ (logika, rendszer, összehasonlítás, csoportosítás stb.) személyiséget fejlesztõ (értékfeltárásra irányul, adott célhoz: ismerethez, készséghez vezet; felismerésre ösztönöz, meggyõzõdéshez vezet)   A tanár-diák dialógusban a kapcsolattartás szakmai kultúráját jelenti

A jó kérdés:

nyelvileg kifogástalan

szakmailag helytálló

a tananyag követelményeihez igazodó

megfelel az életkornak

problémát vet fel - motivál

metodikailag jó (az óra egészében megáll logikailag)

szövegkörnyezetében hatásos (igazi dialógus része)

Rossz lehet a kérdés, ha a fentiekbõl egy is hibádzik

Fajtái: reproduktív, gondolkodtató, komplex, problémát felvetõ, rávezetõ, segítõ, véleményt,

benyomást kutató, értéket feltáró, értéket közvetítõ, sorozatkérdések (logikai, idõrendi stb.)

GY: Kérdéssorozatok összeállítása a tananyagban szereplõ mûvekhez. A tankönyvi kérdések elemzése.

A bölcsesség kulcsa a szüntelen kérdezés.

A kételkedés kérdezéshez vezet,

a kérdezés által pedig feltárul az igazság.

(Petrus Abaelardus)