Az irodalmi mûvek befogadásának folyamata. Az esztétikai befogadás modellje és a tanóra.

Általában: Az irodalmi mûvek tanításakor a befogadási folyamat az esztétikai nevelés és ismeretnyújtás folyamata is. Az iskolai mûelemzés-értelmezés egyaránt épít a hermeneutikai, a strukturalista, a befogadás-esztétikai elemzés módszereire. Az utóbbi azért kaphat nagyobb szerepet, mert az iskolai oktatás-nevelés megköveteli a tanulók minél teljesebb részvételét a tanítási-tanulási folyamatban. Ugyanakkor a párhuzamosan folyó készségfejlesztés az egész befogadási folyamatot természetszerûen alakítja tevékenységek sorozatává. A tanári döntéshelyzetek sorozata!

1.A mû befogadásának elõkészítése

A megértéshez szükséges elõismeretek nyújtása (korrajz, történelmi háttér, életrajzi adatok, fogalmak, a mû világa, aktualitások stb.)

Kapcsolatteremtés korábbi mûvekkel, elõzõ ismeretekkel

Hangulati elõkészítés, ráhangolás, motiváció (kép, film, tárgy, zene, sztori stb.)

Az elõkészítés idõtartamát, mélységét, mennyiségét az adott mû, a korosztály és a tanár célkitûzései befolyásolják.

Az elõkészítés magába foglalhatja a megfigyelési szempontot is, amely kiindulás a megbeszéléshez, egy lényeges, de önállóan megfejthetõ eleme a mûnek, probléma felvetése, vagy reflexió kérése, benyomások, asszociációk összegzése. Iskolai közös olvasás, feldolgozás esetén célszerû adnunk. (Az ajánlott és egyéni olvasmányokat viszont nem érdemes megfigyelési szempontokkal megbéklyózni!)

Tulajdonképpen összekötõ kapocs a mû bemutatása, a szöveg megismerése felé.

2.A mû bemutatása (elolvasása)

tanári

lemez, magnó, videó

tanulói (felkérés, segítõ elõkészítés után)

önálló olvasás (tanórai – rövidebb mû, más eset az otthoni olvasás –terjedelmesebb mûvek, ld. még házi és ajánlott olvasmányok)

Döntõ szerepû az elsõ benyomás, a hallható és olvasható forma, a közös élmény. Körültekintõ szervezést igényel.

3.Elemzõ vizsgálat

Értékfeltáró folyamat, idõben a leghosszabb rész a tanórán is.

Miért szép, hasznos, érdekes, fontos, mûvészi az alkotás?

Vizsgálja a hatást, összegyûjti a véleményeket, feltárja a mû szerkezetét, tartalmi és formai elemeit, összefüggéseit, esztétikai, eszmei értékeit stb.

Legfõbb módszerei: tanári kérdezés, közös megbeszélés, magyarázat, elõadás, közlés, véleménycsere, vita; megfigyeltetés, kiemelés (aláhúzás, jegyzet), írás, felolvasás, vagyis mûveletek, feladatok, problémamegoldások.

4.Az eredmények kiemelése, rögzítése

Konklúzió, az értékek megjelölése a szaktudomány és tanári vélekedés alapján és a gyerekek egyéni feltárásában.

Rögzítendõk:

szóbeli megerõsítésben (jelentheti a megtanulandók kijelölését is)

írásbeli vázlatban (táblai vázlat, önálló jegyzet, idézetek

transzparens, fólia, összegzõ táblázat, térkép stb. formájában

5.A szerzett ismeretek, élmények elmélyítése, alkalmazása

Fõleg az önálló tanórai feladatmegoldásban, annak közös megbeszélésében, értékelésében (közös gyakorlás, alkalmazás), majd az otthoni egyéni házi feladatokban valósul meg (önálló gyakorlás, alkalmazás). Egészében a tanulási folyamatot kíséri végig, a tanultak szüntelen egybekapcsolását is jelenti.

6.Az ismeretek rendszerezése, a tanultak összefoglalása

A tanóra folyamatában az óra végi összefoglalás – új szempontú legyen, nagyobb egységbe, a tananyag, az életmû egészébe helyezze. Elméleti ismereteknél a fogalmi struktúrák mentén rendezhetõ. A mûvek üzenetét is kidomboríthatja.

Nagyobb tanítási egységek, témák rendszerezõ összefoglalása.

7.Értékelés, ellenõrzés, osztályozás (ld. még külön témában, gyakorlatiasan!)

A tanár-diák dialógusban folytonosan jelen van.

Kiemelt alkalmai: felelet, felmérõ, dolgozat.

A tanulói megnyilvánulás lehet:

reproduktív (memoriter, definíció, elméleti ismeret, szabály, törvény, elv, életrajz stb.)

produktív (egyéni vélemény, önálló konstrukció, alkalmazott ismeret szóban és írásban, önálló, egyéni elemzõ vizsgálat, önkifejezés)