A világ legerősebb embere

Korai őszi délután. A magas házak közé ékelt sétatér kopáran sül a bágyadt nap tüzében. Csak a pázsit keskeny csíkja, néhány zöldellő bokor és egy fiúcska messzire virító kék trikója színezi az egyhangú, kavicsos teret. A gyerek barna hajú, keménykötésű fiú, izeg-mozog a padon, s lelkesen faggatja a mellette ülő ősz hajú férfit, aki inkább beletörődéssel, mintsem érdeklődéssel válaszolgat a kérdésekre.

GYEREK … Aztán nevük nem volt nekik?

FÉRFI Nem.

GYEREK Akkor minek hívták őket Ádámnak és Évának?

FÉRFI Csak később nevezték el őket így.

GYEREK Kicsodák?

FÉRFI Az emberek.

GYEREK Értem. (Nagyokat nyel, aztán töprengő arccal belevág) De ha mondjuk Ádám elment vadászni… és az Éva vissza akarta hívni, mert félt egyedül, akkor hogy kiáltott neki?

FÉRFI (vállat von) Hé, te… gyere ide! (Elmosolyodik kissé)

GYEREK Embernek nem mondják azt, hogy “hé”.

FÉRFI Téged hogy hívnak?

GYEREK Engem Gézának.

FÉRFI Hány éves vagy te, Géza?

GYEREK Nyolc leszek.

FÉRFI És mi leszel, ha felnősz?

GYEREK Orvos.

FÉRFI Az szép. Meggyógyítja az embereket.

GYEREK Meg sok pénzt keres.

FÉRFI  Úgy… Hát ezért akarsz te orvos lenni?

GYEREK Á, nem… csak úgy mondtam. (Megrántja a vállát) Anyukám akarja, hogy orvos legyek, de én nem akarok az lenni, hanem…

FÉRFI Hanem?

GYEREK Más… (halkan, szégyenlősen, mintha csak sóhajtana) A világ legerősebb embere. (A Férfi nem szól semmit, csak nézegeti. A Gyerek állja egy darabig a tekintetét, aztán lesüti a szemét a földre, felkel a padról. Ekkor negyven év körüli asszony, erős nagydarab nő ül le a pad másik végére, könyvet vesz elő, és olvasni kezd. A Gyerek egyre zavartabban álldogál a Férfi előtt, már menne is, amikor az megszólal.)

FÉRFI Tehát a világ legerősebb embere akarsz lenni?!…

GYEREK De csak úgy, tudja, bácsi… a mesében…

FÉRFI Csak a mesében?

GYEREK Igaziból is lehet?

FÉRFI Esetleg. Mutasd az öklödet… Nem valami híres. Sokat kell ütnöd ahhoz még.

GYEREK (savanyú mosollyal) Ütni?

FÉRFI (rábólint szomorúan) A világ legerősebb emberének azt kell. Szépen, erősen, igazságosan. Érted?

GYEREK Értem. Aki rossz, azt meg kell verni.

FÉRFI Úgy, úgy.

GYEREK De csak a rosszakat kell megverni, ugye?

FÉRFI Csak a rosszakat.

GYEREK S miről látni azt, hogy ki a rossz? Ezt tessék megmondani nekem…

FÉRFI Hát … az meglátszik…

GYEREK De mégis, miről? (Faggatja) Miről?

FÉRFI Tudni kell. Látod, ez az éppen, amit tudni kell.

GYEREK  És… ha én nem tudom?

FÉRFI Az baj, az nagy baj! (Gyengéden a tenyerébe vonja a fiúcska kezét) Látsz egy gyűlölködő tekintetet, odaütsz; kapzsi, kaján pillantást, odavágsz; vicsorgó fogakat, belecsapsz egy nagyot, egy oltárian nagyot; felszakad a bőr a kezeden, de te ütsz, megreped a csontod, de te ütsz!…

GYEREK (Felkiált) Az fáj! (A férfi hirtelen és zavartan elhallgat)

FÉRFI Másképp nem megy. (Rámosolyog a fiúcskára.)

GYEREK Akkor mindenki félni fog tőlem?

FÉRFI Nem. Dehogyis… Akkor senki se fog félni többé, mert tudják, hogy te jössz és csapsz! Lekensz nekik egy jó nagyot, ha kell.

GYEREK …a rosszaknak!

FÉRFI (Rábólint) Persze… Csak a rosszaknak.

GYEREK S ha akarom, holnap Afrikába repülök, a Csendes-óceánra, vagy Rio de Janeiroba…

FÉRFI És ütsz… Szépen, igazságosan, pontosan.

GYEREK (kérlelő cinkossággal) De úgy csak? Tudja, bácsi, csak úgy …

FÉRFI Csak úgy… a mesében… (Sóhajt)

GYEREK És mondjuk, ha valaki erősebb nálam?

FÉRFI (Legyint) Nálad nem lehet erősebb senki, hiszen te vagy a világ legerősebb embere. Érted?

GYEREK Ja?! … És aztán? (Félénken) Aztán mindenki jó lesz?

FÉRFI Aztán mindenki jó lesz… (ismétli még a férfi. Magához húzza a gyereket, megveregeti a hátát) Én is a világ legerősebb embere akartam lenni… De te még lehetsz, Géza. Ugye, így hívnak?

GYEREK Így. (Zavartan nevetni próbál, de csak megrándul néhányszor az arca, gépiesen, mint a felnőtteké, amikor már unják a gyerek csacsogását.) Én most megyek, hat órára otthon kell lennem, kezitcsókolom. (Lassan megindul, majd futni kezd.)

ASSZONY (aki eddig könyvébe temetkezett, megszólal a pad túloldalán) Szépre tanítja maga a gyereket, mondhatom…

A Férfi nem felel. Arra néz, amerre a gyerek elfutott. A tört fényben még látszik trikójának üde kéksége.

(Csapó György)