Ciki a kötelező irodalom?

Reformra szorul az olvasmányok listája

2004. április 13., kedd 15:06

A Pál utcai fiúk még kedvelt, de a Légy jó mindhalálig vagy a Kőszivű ember fiai már emészthetetlen a mai fiatalságnak.

Egyes felmérések és szakemberek szerint a gyerekek részben azért küzdenek olvasási problémákkal, mert amit olvasniuk kell, az nem fogja meg őket. Ugyanakkor sok múlhat a szülőn is, hogy mit ad a gyerek kezébe, ha egyáltalán ad neki könyvet… Gyakorló magyar tanárok szerint egyre nehezebb olvasásra késztetni a gyerekeket. A pál utcai fiúk még kedvelt regény, de Jókai vagy Móricz Zsigmond stílusa már túl lassú, körülményes a mai fiataloknak. Van aki elfogadta a változást, és belenyugszik ha a fiatalok megnézik videóról a kötelezőket (legalább fogalmuk lesz róla) van, aki legalább részletek elolvasására kötelezi a fiatalokat. Felmerül tehát a kérdés, hogy nem kellene-e megreformálni a kötelező olvasmányok listáját. Bizonyos iskolákban már vannak kísérletek arra, hogy kortárs ifjúsági irodalmat is beépítenek a tananyagba. Arató László a Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint, akkor lehetne megváltoztatni a most forgalomban lévő kötelezö olvásmányok listáját, ha az érettségi, a felvételi sőt a középiskolai felvételi sem ragaszkodna annyira bizonyos szerzőkhöz. Mert most a sikeres előmenetel reményében mindenképpen meg kell küzdeni az "elavultnak" ítélt művekkel is, hiába van viszonylagos szabadsága a pedagógusnak.Tehát az irodalomtanítás és a kötelező olvasmányok csak akkor lesznek megreformálhatók, ha a vizsgák szemlélete is megváltozik.

Czifra Szilvia-Kossuth Rádió-Napközben

Falat könyv, falat műveltség

Klasszikusok művei pár oldalon.

2004. január 27., kedd 0:37

A fiatalok többsége egyre távolabb kerül az irodalmi klasszikusok műveinek megismerésétől.

Nógrádi Gábor szerint arra kell törekedni, hogy közel hozzunk az emberekhez olyan dolgokat, amelyek ugyan nem érik el őket, ám pedagógiailag fontosak. Ebbe a kategóriába tartoznak a klasszikus írók, költők művei. A probléma viszont az, hogy a mai fiatalok többsége sajnos nem vagy csak nagyon nehezen szánja rá magát egy több száz oldalas regény elolvasására, ráadásul sokszor a művek nyelvezete is nehézkes, ami szintén sok fiatal kedvét veszi el az olvasástól.

Nógrádi: Falat könyv című művében arra tett kísérletet, hogy kedvet csináljon a kicsit nehezebb művek elolvasásához is. Ezt úgy próbálja elérni, hogy rövidített, néhány oldalas részletet közöl egy-egy alkotásról - így a Robinson Cruzóból, az Indul a bakterházból, a Május 35-ből, Mikszáthból és Móriczból.
A könyv mottója az volt, hogy: "Amennyiben ez a falatkönyv felkelti az étvágyadat, menj el a könyvtárba vagy menj el a könyvesboltba, és olvasd el az egészet."

 Pesti Ernő, a Szabó Ervin Könyvtár irodalmi bibliográfiájának szerkesztője viszont úgy véli, hogy a "zanzának" irodalmi értéke nincs, ezzel sokra nem megyünk. Az igaz, hogy önszántukból ritkán olvassák az emberek a klasszikusokat, de szerencsére a gimnáziumokban, egyetemeken ma is fel van adva a klasszikus irodalom kötelező olvasmányként.

Rigó Béla szerint igaz, hogy egy eredeti mű elolvasása semmivel sem pótolható, de baj, ha egy klasszikus alkotás el nem olvasása és elolvasása között nincs átmenet.

Szilágyi Ákos úgy véli, egyenesen bűncselekmény a klasszikus művek kivonatos formában történő közlése. Ez a legfőbb merénylet, amit műalkotás ellen el lehet követni és nincs semmi értelme. Egy regény kivonatos formában való megismerése csupán lexikális tudást ad, érzelmeket, komoly gondolatokat, életérzéseket viszont nem közvetít.

Szilvay Balázs - Kossuth Rádió - Napözben

Üvegharang az olvasásértésről

2002. december 13., péntek 11:55

Vágner Mária és Varga Júlia műsora 2002. december 12.-én hangzott el.

Egy tévésorozat legújabb sztárjelöltjének valamelyik újságból kéne rövid cikket felolvasnia, de nem nagyon megy. Pontosabban szólva: nagyon nem megy. A betűket ugyan ismeri, de ezek sehogy nem akarnak értelmes mondattá összeállni. Kínos.

Ahogy kínos, ha a könyvtárban már nemcsak a Bánk bánt meg Az ember tragédiáját keresik zanzásítva, hanem Karinthy Frigyes röhejes Tanár úr kéremjét is. Átélte-e valaha a kereső az olvasás örömét, röhögött-e felszabadultan, együtt az osztállyal, tudja-e idézni a Török Szultán leveleit P. Howardtól? Nem hiszem. Pedig az olvasni jó. Kár , hogy ezt egyre kevesebben tudják megtapasztalni.
A "Magyarországról jövök…" mai Üvegharang sorozatában könyvekről, iskolai élményekről, filmről és tudományos elemzésekről volt szó.

Aki olvasni nem tud, nem szeret, az nemcsak a tanulástól vágja el magát, hanem a jövőbeli munkahelyektől is. Veszprémi Erzsébet a nyíregyházi Guszev szegénytelep gyermekeit kérdezte, hogy mit szoktak olvasni, kiderült, hogy nagyon kevesen olvasnak, klasszikusokat, szépirodalmat pedig szinte egyáltalán nem. Ha muszáj, megnézik a kötelező irodalmat videón.
Egy Szolnok melletti falucskában jó néhány éve már, hogy egy fiatal tanár, Imrei István különös kísérletbe fogott. Az ő gyerekei az osztályban madarat, tengerimalacot tartottak, délutánonként süteményt sütöttek, és reggelente egy órácskát beszélgettek, elmondták, mit álmodtak, s mit várnak az élettől. Ezek a beszélgetések teremtették meg irodalomszeretetüket. Vágner Mária mikrofonja előtt közösen idézték fel emlékeiket.

Nagy Attila olvasáskutató arról beszélt, hogy aki olvasni nem tud, annak nem lesznek meg az alapvető esélyei az életben. Fontosnak tartja, hogy a kisgyerekkel is olvastassunk idegen szöveget, mert a gyerekeknek remek a memóriájuk, és "becsapják" a tanárokat, az ismételt felolvasásnál ugyanis fejből tudják a szöveget. Az új szöveg olvasása, értelmezése viszont fejleszti a szövegértést. Olvasóvá kell nevelni a gyerekeket, ha kell, "csellel", mert egy jó könyv csodákat tud tenni. Vágner Máriának elmondta, hogy mindez jóízű otthoni beszélgetések nélkül nem megy.
Alig ért véget az idei könyvhéten az olvasás éve, máris több elemzés látott napvilágot arról, hogy mi mindent kéne tenni azért, hogy a gyerekek eredményesebben használják olvasni tudást. Pedagógiai programokat, minisztériumi irányelveket körözött le egy fiatal angol írónő, J. K. Rowling, amikor világszerte elvarázsolta a gyerekeket egy egyszerűnek látszó iskolatörténettel. A napokban mutatták be a hazai mozikban a varázslótanonc legújabb kalandjait. Sokan a könyv miatt nézik meg a filmet, mások a film nyomán vágnak bele új és újabb kötetekbe. Kovács M. Barbara És Varga Júlia összeállításából kiderül, hogy nincs elveszett gyerek. Megesik, hogy a félanalfabétából is sokat olvasó ember lesz.

Akad, aki azt mondja, hogyha varázslóiskolások kalandjai kötelezően olvasandók lennének, akkor talán nem is lennének olyan vonzóak. Persze, ez korántsem biztos, hogy így van. Hiszen minden kornak megvannak a divatkönyvei. Harminc-negyven éve a Két kis hód meséje volt a sláger, a 70-es években a Zabhegyező. Hogy mit ajánlhat egy tanár Lázár Ervintől, Mándi Ivántól egészen Michael Endéig? Remek kapaszkodót jelent a Kortárs ifjúsági irodalomról készült tanulmánykötet. Sokan követelik, hogy alakítsák át a kötelező olvasmányok listáját. Mondják meg, mit dobjunk ki, mit tegyünk be. Nagy Attila szerint ez többet ártana, mint használna. A gyerekeknek és tanároknak együtt, közösen kellene választaniuk. Egy-egy tanár kezdeményezőkészségén nagyon sok múlik. Egy szolnoki tanárnő kötelező olvasmánynak adta föl a Harry Pottert, amit minden gyerek elolvasott, és ő ezen tanította meg az összes irodalomelméleti alapfogalmat, az invokációt, a késleltetést, a tetőpontot, katarzist, a deus ex machina, az isteni beavatkozás fogalmát stb. Egy hatvani tanárnő, Hajducsek Lászlóné szakmunkástanulókat tanít, akiket bizony nem nagyon kötött le Janus Pannonius anyja haláláról írt verse. Arra bíztatta diákjait, üljenek be egy könyvtárba, keressenek pajzán verseket Janus Pannoniustól, s ha találnak, piros pontot kapnak. Fergeteges óra kerekedett, mert már szinte ő is elfelejtette, hogy nagyon sok ilyen van, mégpedig meglehetősen szabadszájú versek…
(Vágner Mária interjúja)

Mindenkit megdöbbentett az a vizsgálat, amelyet a pedagógus szakma csak PISA 2000 címén emleget, mely szerint már a középiskolában, mi több, az egyetemeken is olvasási nehézségekkel küzdenek a diákok. Valamit tenni kell. Most épp a módszerek keresése tart. Egy lehetséges megoldást ajánl Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók Egyesületének főtitkára, miszerint egy közalapítványt kéne létrehozni azért, hogy néhány éven belül a leendő iskolások sikeresebbek lehessenek. (Varga Júlia interjúja)
Végül egy különleges színházba hívtuk hallgatóinkat. Felmegy a függöny. A kivetítőn virtuális Júlia ölelné a nagyon is valóságos, epekedő Rómeót. A helyszín Debrecen, ahol a javítóintézet lakói a színészek. Mindegyiknek megvan a maga tragédiája, hogy miért is kerültek oda, de abban közös a jelenük, hogy megszenvedik a magányt, a bezártságot. A családot, barátságot, szerelmet akkor tanulták meg értékelni, amikor elvesztették. S hogy ez az érzés elviselhető legyen, abban a színház segít nekik. Társi István kollegánk is a nézőtéren ült.